Okos-e a gyerekem?

Minden gyermek más ütemben fejlődik, és a fejlődési fokokat gyorsabban megugrókat hajlamosak vagyunk zseniként elkönyvelni. Ezek a gyerekek mindenképpen tehetségesebbek kortársaiknál. A tehetségük sokféle lehet, de mindenképpen közös bennük, hogy az átlagosnál érzékenyebbek. A szenzoros érzékenység például művészi tehetségre utal, míg a motoros érzékenység a fejlettebb mozgáskultúrával jár együtt. Sokan intellektuálisan érzékenyek, ők azok a sokat kérdező, egy-egy témában magukat mélyen beleásó gyerekek, akinek kíváncsiságát már a szülők sem tudják kielégíteni. Biztosan mindenki találkozott már olyan kisfiúval, aki kívülről fújta a dinoszauruszok latin neveit vagy olyan kislánnyal, aki mindent tudott a növényekről.

Ez a korán felismerhető tehetség és kreativitás azonban nem problémamentes. Ezek a gyerekek sokszor nehezen illeszkednek be, nehezen fogadják el a számukra értelmetlennek tűnő szabályokat, unatkoznak az „átlaggyerekekre" szabott oktatási rendszerben. Nem csoda, hogy sok szakember szerint az igazán tehetséges gyerekeket nem szabad a hagyományos iskolarendszer keretei közé engedni.

Ezen a véleményen van a világszerte ünnepelt Sir Ken Robinson, aki nemrég Magyarországon is tartott előadást. Szerinte a fejlett világ jelenlegi iskolarendszere megöli a kreativitást. Robinson szerint minden gyerekben ott rejtőzik a félelmetes tehetség, amelyet az iskolarendszer nem enged felszínre törni.

Polgár László is úgy gondolja, hogy bárkiből lehet zsenit nevelni. Polgárt pályája elejétől rendkívül izgatta a képességfejlesztés és megfigyelte, hogy azok a gyerekek hatalmas előnnyel indulnak kortársaikkal szemben, akiket tudatosan nevelnek szüleik, inger gazdag környezetben nőnek fel. A másik fontos tényezőnek Polgár László a specializálódást tartja, amelyet már nagyon korán ki kell választanunk gyermekünk számára, és a kiválasztott területen intenzív munkát kell végezni.  Polgár szerint hibás az a hozzáállás, hogy sokoldalú oktatásra van szükség, hiszen így a gyerekek semmiből sem lesznek képesek kiemelkedőt alkotni. Az iskolarendszerrel való problémája miatt a Polgár család lányait nem is engedte iskolába, hanem otthon foglalkozott Zsuzsával, Judittal és Zsófiával. Emiatt sok meghurcoltatás érte a szülőket a hatóságok részéről: börtönbe akarták zárni őket, míg a lányokat intézetbe akarták vinni.

Természetesen kevésbé drasztikus módszerrel is fejleszthetjük gyermekeink képességeit. Mindenképpen felkészültnek kell lennünk, oda kell figyelnünk arra, hogy mi érdekli a gyermekünket, meg kell válaszolni kérdéseiket. Ehhez rengeteg türelem, nyitottság és empátia kell. A tehetséges gyerekek nagyon önérzetesek, könnyen megsértődnek, és elmegy a kedvük az adott feladattól.

A támogatás és bátorítás elengedhetetlen, és figyelni kell arra, hogy ne nehezedjen túlzott nyomás a gyerekekre, az extrém „üvegház" nevelés veszélyeztetheti a hosszútávú eredményeket. A tehetség nagy kincs, de egyben hatalmas felelősség is, hiszen, ha nem figyelünk oda, könnyen kárba veszhet, sőt a gyermekünknek komoly lelki sérüléseket okozhatunk.

Kis gyerekkel autós utazásra, hosszabb-rövidebb kirándulásra indulni gyakran maga a rémálom. Ha a kicsi nem alszik el, esetleg nyűgös vagy unatkozik nagyon nehéz az autóban ülve megnyugtatni, lecsillapítani. Különösen igaz ez ha egyedül vagyunk felnőttek, ekkor vezetés közben a fenti feladat szinte lehetetlen. Éppen ezért érdemes jó előre felkészülni minden lehetséges az autóban bekövetkezhető helyzetre!

Első a biztonság!

Bár egyre több hirdetés és kampány hívja rá fel a figyelmet, nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy mennyire fontos a biztonságos gyerekülés. Egy kisgyerek még a felnőtteknél is kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül balesetkor, így ezen semmiképp sem szabad spórolni. Ráadásul ahogy a gyerek nő, úgy kell az ülések típusát, vagy átalakítható ülések esetében azok helyzetét változtatni. Akármilyen nyűgös is a gyerek, az övek és szíjak megfelelő becsatolása nem lehet vitakérdés. Ebből a legnagyobb hiszti esetén sem szabad engedni!

Szintén fontos, hogy ha az autó megengedi, ne csak a gombokat nyomjuk le, de kapcsoljuk be a gyerekzárat is, hogy belülről véletlenül se lehessen kinyitni az ajtót. Az újabb modellekben ez a funkció már az ablakok esetében is elérhető, így ha megtehetjük használjuk ki!

Fotó: Mujitra

Utazás előtt

Szerezzünk be mindent, amire csak szükségünk lehet, hiszen ha már egyszer sikerült elindulni nem akarunk minden sarkon megállni. Gondoskodjunk kellő italról, ételről és szórakozásról is.

Ne kapkodjunk! Készítsünk be mindent a megfelelő helyre, hangosítsuk ki mobiltelefonunkat és csak ha mindennel megvagyunk induljunk útnak. Menet közben telefonálni, a napszemüveget és térképet egyszerre keresni amúgy is nagyon veszélyes, hát még ha egy gyerek is van a kocsiban!

Tervezzünk meg előre az utazás napját. Ha tehetjük olyankor induljunk útnak, amikor a gyereknek egyébként is aludnia kéne, hiszen legtöbbjüket álomba rázza a folyamatos zötykölődés. Ennek érdekében napi rutinjukon is változtathatunk kicsit: előző este feküdjünk és ébredjünk kicsit később vagy korábban, hogy kijöjjön a napirend.

Érdemes a gyerekeket felkészíteni az utazásra. Ha nagyobbakról van szó elmesélhetjük merre fogunk járni, felhívva a figyelmüket néhány érdekesebb látnivalóra. Nem kell igazi látványosságokra gondolnunk, gyakran egy híd, folyó, vagy nagyobb épület is megteszi. Ha ezekről előre mesélünk, az felkelti a gyermekünk kíváncsiságát, ami által jobban le tudja kötni az elhaladó táj is.

Menet közben

Ha mindenre előre gondoltunk sem könnyű egy gyereket hosszú órákon keresztül szórakoztatni a kocsiban. Bizony, könnyen előfordulhat, hogy unalmában hisztizni, kiabálni fog. Ekkor ezt nem magunkra venni és higgadtak maradni, hiszen ha felidegesedünk az visszahat a gyerekre.

Készüljünk játékokkal! Érdemes lehet befektetni kedvenc meséje hangoskönyv-verziójába, hiszen ez pár ezer forintért cserébe hosszú percekig lekötheti a gyerek figyelmét. Természetesen egy laptop vagy mobil DVD lejátszó segítségével meséket is vetíthetünk, ám ezek lényegesen nagyobb beruházások. Emellett, ha valami gond lenne velük, és elállítódnak a kormány mögül csak életveszélyes módon tudjuk korrigálni a hibát. Talán a legjobb, ha saját úti játékokat is kitalálhatunk. Ahogy régen a zöld Trabantokat számoltuk, most ezt megtehetjük a sárga Suzukikkal, de kereshetünk bármi egyebet is. A Karácsonyi családlátogatások alkalmával például hatalmas kihívás az elsuhanó házak ablakaiban számolni a karácsonyfákat. Nagyobbacska gyerekek esetében a rendszámokra is koncentrálhatunk. Keressünk ezekben megbúvó értelmes szavakat, vicces rövidítéseket vagy éppen érdekes számsorokat. A FOG-123 biztos nyerő!

Mint látható, a gyerekes autózás nem egyszerű feladat, de a legtöbb esetben nem elkerülhető. Egy kis odafigyeléssel azonban megelőzhetőek a problémák, és ha szabadjára engedjük fantáziánkat akár élvezetes új családi játékokat is kitalálhatunk.

Az első iskolás évek egyik legmeghatározóbb élménye vitathatatlanul az olvasni tanulás. Ez az élmény azonban sajnos nem minden gyerek számára pozitív. Sokan küzdenek nehézségekkel, melyeknek akár szervi eredete is lehet, de talán még többen vannak olyanok, akik egyszerűen nem szeretik meg az olvasást. Ezzel nem csak egy nagyszerű hobbitól, készségtől fosztják meg magukat, de teljes tanulmányi útjukra, sőt egész életükre is negatív hatással lehet az olvasás szeretetének hiánya. Ez azonban nem csak a gyermeken, és pláne nem csak az iskolán és a tanítókon múlik. Pár egyszerű szempontot szem előtt tartva a szülők és a család is igen sokat tehet a cél érdekében.

Az alapkészségek kialakulása

Az olvasáshoz szükséges alapkészségek már egészen kisgyermekkorban kialakulnak. Ide tartozik a beszédkészség, a ritmusérzék, és az ezekre épülő játékok ismerete. Azáltal, hogy a gyerekekkel kiskoruktól fogva mondókákat tanítunk, ezeket esetleg egyszerű ritmusos zenei aláfestéssel kísérjük, segíthetjük a helyes beszédritmus kialakítását, valamint a különböző hangok kiejtését. Ez roppant fontos, hiszen később ezeket a hangokat kell a gyereknek az írásjelekhez párosítania.

De nem csak ilyen közvetlen módon szerettethetjük meg az olvasást. Sokat segíthet, ha már az egészen kicsi gyereknek is veszünk 'könyvformátumú játékokat'. Ezeknek természetesen nem valódi könyvek, csak lapozható textiljátékok, de akár fürdéshez kialakított vízálló ábrás könyveket is találhatunk. Később ezeket leválthatják a már a saját gyermekkorunkból is ismerős kemény papírra nyomott mesekönyvek, 4-5 oldalas történetek. Nagyon fontos, hogy a gyermekek imádják utánozni a felnőtteket. Ha kicsik látják, hogy a család többi tagja is ezekhez hasonló tárgyakkal foglalkozik az elemi késztetést ébreszt bennünk a viselkedéssor megismétlésére, léutánzásara. Ha ebben számukra szórakoztató módon segítünk az hosszú távon barátkoztathatja meg őket a könyvekkel újságokkal és végső soron ezek írott tartalmával.

Az iskola előtt

Sok gyerek már az iskola megkezdése előtt el tud olvasni pár betűt. Ez kétségtelenül hasznos, de ne igyekezzünk szándékosan megelőzni a többieket. Egyrészt a szülők többsége nem ismeri kellőképpen az olvasástanítás módszertanát, így a gyerek összezavarodhat, ha mást hall otthon, mint a tanítónénitől. Másrészt ha sikerrel járunk is, az órák jelentős részét unatkozással fogja tölteni, ami nem csak negatív bélyeget nyomhat teljes iskolai élményeire, de az új gyerekközösségbe való beilleszkedését is nehezítheti.

Ettől függetlenül, ha a gyermekünk már az iskola megkezdése előtt mutat érdeklődést az olvasás után, pár dolgot megtaníthatunk neki, de csak addig, amíg érdeklődése változatlanul fennáll. Saját nevének betű, vagy a szülők neveinek kezdőbetűi például remek kiindulók lehetnek.

Az első olvasmányélmények

Ha a gyerekek az iskolában is elkezdték olvasni tanulni sem ér véget a szülők feladata. Mert bár talán igaz, hogy az olvasni tanulást az iskolában lehet legjobban elsajátítani, de az olvasás szeretetét egészen biztosan nem. Ha a gyerek már boldogul a betűk egymásutánjának dekódolásával is fontos, hogy olyan olvasási feladatokat végeztessünk velük melyekben örömüket lelik, hatnak érzelmeikre. Ezekre az iskolában többnyire nem jut kellő idő és figyelem. Játszhatunk olvasós szerepjátékokat, ahol a egy párbeszéd résztvevőinek szerepét kiosztva a szöveget felváltva olvassuk fel. Ha ilyenkor még a hangunkat is elváltoztatjuk, és valóban belehelyezkedünk a szerepbe az roppant szórakoztató lehet. De ugyanilyen fontos, hogy a gyermeke az egyedül olvasás élményét is megtapasztalja. Ehhez a számára érdekes és érzelmekben gazdag történeteket, könyveket kell beszereznünk. A könyvesboltokban hagyjuk, hogy ő válasszon, de mindenképp vegyük figyelembe hogy a kiadó milyen korosztálynak ajánlja az adott könyvet. Jó módszer lehet kedvenc mesefilm vagy akár számítógépes játék karakteréről szóló történeketeket is könyv formájában megvenni.

Összességében elmondható, hogy az olvasás sokunk számára az egyik legalapvetőbb tevékenység. Olyan, ami a mindennapi munka során szinte kikerülhetetlen, de ugyanakkor kikapcsolódásnak, a kreativitás és a fantázia fejlesztésének is az egyik legkiválóbb módszere. Ennek ellenére az olvasás sokak számára csak nyűg, aminek megszerettetésért nem csupán olvasni tanítani kell a gyerekeket, de az olvasás készségét jól és szórakoztatóan használni is.

Ma már hatalmas közhelynek számít, hogy a számítógépek és egyéb számítástechnikai kütyük életünk alapvető részét képezik. Ahogy azonban a legtöbb közhellyel lenni szokott, ez is igaznak bizonyul, így a kérdést érdemes gyerekeink szempontjából is körüljárni.

Gyermekünk hamarabb kezdi el használni a gépeket, mint elsőre gondolnánk, és ezek a gépek a most felnövő generációknak még alapvetőbb személyes tárgyaivá fognak válni. A mi felelősségünk tehát, hogy úgy vezessük be őket az informatika világába, hogy az később hasznukra váljon.

A gyerekek 8-9 hónapos koruk előtt viszonylag ritkán érdeklődnek maguktól a képernyők és gépek iránt. Ezt megelőzően még fizikailag sem elég érettek, többek közt a látásuk sem elég fejlett, hogy figyelemmel kövessék a minitoron történteket, valamint koncentrációs képességeik sincsenek azon a szinten, hogy kellő időt és figyelmet szánjanak a számítógépnek. A szakemberek tanácsa szerint nem érdemes a gyermeket a gépen játszott zenével, videóval vagy bármi egyébbel szórakoztatni, amíg ő nem kezdeményez. Ha család bármely tagja is használja a gépet, az előbb utóbb fel fogja kelteni a kicsi érdeklődését. Ha munka vagy internetezés közben ez megtörtént mutassuk meg neki a gombokat, az egeret, tegyünk be valami egyszerű képi világú videót és figyeljük a reakcióit. Ha a gyerek mosolyog, láthatóan érdeklődik vagy akár maga akarja a billentyűzetet nyomkodni biztosak lehetünk benne, hogy tetszik neki a dolog. Ölünkben tartva hagyjuk, hadd figyelje, ahogy tesszük a dolgunk.

Az idő előrehaladtával ténylegesen elkezdhetjük használni a számítógépet. Kereshetünk az interneten direkt a legkisebbeknek szánt programokat, játékokat. Ezek többnyire nem csak szórakoztatóak, de valamilyen alapvető készség elsajátításában is segítenek. Ügyeljünk ugyanakkor arra, hogy a játékot hány éveseknek szánták, fontos betartani ezeket az előírásokat, hiszen a túl nehéz vagy bonyolult megjelenésű szoftverek csak stresszelik a kicsiket. Ugyanezt tartsuk szem előtt ha videoklipeket vagy rövid meséket akarunk nézni. Ami számunkra szórakoztató, az a gyerekeknek gyakran túl terhelő lehet.

Ne üljetek túl sokat a gép előtt! 2-3 éves kor alatt nagyjából napi 30 perc bőven elegendő. Emellett persze figyeljük a gyerek reakcióit is, ha úgy tűnik unja a dolgot, ideje új játék után nézni.

A fentieket szem előtt tartva sikeresen ismertethetjük meg a kisgyerekeket a számítógépekkel, hogy később, mikor önálló felhasználókká és internetezőkké válnak magabiztosan tudják kezelni a gépeket.

Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy hány évesen érdemes gyermekünknek elkezdenie az idegen nyelvek tanulását? Az már nem kérdés, hogy erre az életben való boldoguláshoz feltétlenül szükség van. Egy jobb egyetemre való bejutáshoz, vagy egy állásinterjún hihetetlen hátrányt szenvednek azok, akik nem beszélnek idegen nyelveket. És itt nem a nyelvvizsgáról van szó, hanem a valódi használható nyelvtudásról. Sajnos nem ritka, hogy előbbi meglétéből nem következik egyértelműen az utóbbi.

A nyugati világban egyre elterjedtebb a módszer, miszerint a gyerekeket már egészen kicsi kortól elkezdik idegen nyelvekre tanítani, sőt az sem ritka, hogy egyszerre többre. A kétnyelvűség módszerét támogatók szerint az anyanyelv és egy idegen nyelv párhuzamos elsajátítása fejleszti a nyelvi érzéket, javítja a kommunikációs képességeket és a kognitív folyamatokra is pozitív hatással van. Sokan úgy vélik a hét éves kor előtt megkezdett nyelvtanulás segít a gyerekeknek, hogy a kiejtést és a mélyebb nyelvtani összefüggéseket anyanyelvi szinten elsajátítsák, amire később nincs, vagy csak nagyon nehezen van lehetőség. Így a fenti állításokat igaznak tartó kutatók számos módszert fejlesztettek ki, melyek közül több az otthoni tanulást helyezi előtérbe, ahol a szülők játékos gyakorlatokon keresztül tanítják gyermekeiket. Persze léteznek a korai nyelvtanulásnak intézményesült formái is. Hazánkban is több két tannyelvű óvoda, sőt bölcsőde is található, ahol a gyermekekkel már egészen pici koruk óta szakemberek foglalkoznak.

Nem ért azonban mindenki egyet a fenti irányelvekkel. Sokan félnek attól, hogy gyermekük anyanyelvi képességeit negatív irányban befolyásolja, ha a beszédtanulást plusz egy idegen nyelv színre lépésével megzavarjuk. Egyes kutatók szerint számos viselkedési zavar kialakulásához illetve az érzelmi fejlődés lassulásához is vezethet, ha gyermek 3 éves kor előtt ez második nyelv elsajátítását is megkezdi.

Hogy melyik táborba csatlakozunk mikor gyermekünk eléri az adott kort, az csak rajtunk múlik. Ami azonban biztos: a korai nyelvtanulás feltételezett hátrányai messze elmaradnak a szinte biztosan fennálló előnyök mellett. Az Európai Unió országaiban egyre inkább előtérbe helyezik a korai nyelvtanulást és egyre többen buzdítják erre a szülőket. Ha mi is csatlakozni akarunk a sorba azonban fontos, hogy olyan intézményt válasszunk ahol képzett szakemberek a gyermekek fejlődésének értelmi képességeinek előzetes felmérése alapján személyre szabott módszereket dolgoznak ki. Ha pedig mi magunk, otthon akarjuk nyelvekre tanítani gyermekünket, akkor azt minden esetben könnyedén, játszva tegyük, minden esetben szem előtt tartva a gyerek saját tempóját.